ÉBREN ÁLMODÓK

Úgy zuhant rám most a csend

Hangzavar van, csak a szívem néma bent

Nincs mit mondanom vagy inkább nincs kinek

Ezért nem mondom el, senkinek

Ki nyitott szemmel és vaksötétben él

Ki a múltban jár és a mában lenni fél

Annyira szeretett, hogy minden érzést otthagyott

Nem tud már miből adni, talán végleg elfogyott.

Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni,

Mire felnő, az álmokat lassan elfelejti…

Mi együtt gyerekek voltunk a két ébren álmodó

Valami így marad, már sose változunk.

Két karod ad szárnyakat nekem

Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem

És ha gyönge volt a szél, Te magasra emeltél

Csak én tudom, hogy mennyire szerettél…

Úgy zuhanunk át az életen,

Hogy fel nem fogható hirtelen

Két ébren álmodó voltunk

És ez maradt nekem

Szüntelen csak az álmom kergetem.

Ma már más szemmel látom,

Homályos fátyol mögül néz rám, minden álmom

Néha arra vágyom, hogy ne is tudjam, hogy valaha éltek,

De el nem hagynak, el nem múlnak már.

Úgy rohanunk át az életen,

Hogy fel nem fogható hirtelen

Két ébren álmodó voltunk

És ez maradt nekem

Szüntelen csak az álmom kergetem.

Szüntelen csak az álmom kergetem

A SZÍV ÚTJÁN

Csak a szívedet követve lehetsz boldog. Az elmédet követve keserűvé és idegbeteggé válsz. Azért állt manapság a feje tetejére minden, mert szinte mindenhol az elme uralkodik. Az elmének csak a szívet szabad szolgálnia. Ő maga nem uralkodásra termett. Így hát kövesd a szívedet. A megérzéseidet, az érzelmeidet, az ösztöneidet. Az elméd jajveszékelni fog, hogy ez öngyilkosság, a vesztedbe rohansz. De ne hallgass rá. Amikor tényleg szükség van az elme tudására, a szív úgyis ki fogja kérni a tanácsát. De döntést az elme nem hozhat. Az a szív feladata.

VÁLTOZÁS

Először vágyni kell rá. Akár a csókra, a testi szerelemre. Azt sem vallja be először magának az ember. Szinte félve gondol rá, "mi lenne ha", ám meglehetősen gyakran. Mind gyakrabban. Álmodozik róla, tervezget... Tüzes képeket lát. Fájjon rá a fogad, és akkor megváltozol. A szüntelen változásban örök fiatal maradsz. Majd meglátod. Csak ne siesd el. Akik ismerik a csók titkát, tudják, hogy igen fontos, talán a legfontosabb benne a tempó. A lassú szívverés. A változás - az élet - a természete a szerelemhez hasonlít. Nem a szenvedélyhez, hanem a szerelemhez, mely alaposan vizsgálja tárgyát és önmagát is, mielőtt nyilatkozna. A szerető éppúgy retteg a tévedéstől,mint a visszautasítástól. Semmiképp sem szeretné a szerelmet elriasztani, óvakodik szerelme tárgyát megsérteni valamivel, és ezzel önmagát a kezdet kezdetén elvágni attól, amire a világon a legjobban vágyakozik. Kívánkoznod kell a változás után, hogy megvalósuljon.De tudd, hogy mit akarsz.Tehát előbb nézz szembe önmagaddal.

IGAZSÁG

Tudod valamikor úgy hittem, hogy az igazság arra való, hogy kimondják. De most már tudom, hogy az igazsággal óvatosan kell bánni, sokáig, a megfelelő ideig kell féltve óvni, gondosan őrizni, százszor meggondolni, nem ártunk-e neki azzal, ha világgá kiabáljuk. Mert a korán kimondott igazság könnyen elpusztul, kárba vész, mint az éretlenül szedett gyümölcs. Pedig nem ő az éretlen, mi vagyunk felkészületlenek a fogyasztására. Még a szót, azt, hogy szeretlek, még azt is meg kell fontolni, mielőtt súgjuk, mielőtt kiabáljuk, mert előfordulhat, hogy nem érti, aki hallja, sokszor az se, aki kapja, esetleg félreértik, vagy, ha értik is, félremagyarázzák. Ha jönne valaki, aki nem csak sejtené, de tudná az igazságot, annak óvatosan, lépésről lépésre, fokról fokra szabadna elmondania, hogy az élet, az nem az, amit mi annak gondolunk, hogy a szerelem, amiért harcolunk ezer évek óta, az nem „A” szerelem, ha megpróbálná elmondani, hogyan kellene élnünk, ahhoz, hogy jól szeressünk, ideig hallgatnánk őt, hinnénk, vagy nem hinnénk, értenénk, vagy félreértenénk, vagy szándékosan félreértenénk, azután, talán keresztre is feszítenénk, majd, mikor már megöltük, kezdenénk hirdetni az igazságát, a saját szájunk íze szerinti kicsavart igazságát. Mikor a talaj telítve méreggel, akkor a tiszta víz, csak lassan, csepegtetve segíthet.