skip to main |
skip to sidebar
KÉTFÉLE FÁJDALOM
Én nem bánom a pőröly zuhanását ha reá,mint a gránit felelek,úgy felelek hogy szikrákat vetek.Szikrákat,mik lelkemből az égig szökkennek - és aztán ottmaradnak,elmúlhatatlan fényű csillagoknak.Én nem rettegek kegyetlen kezétől a megtermékenyítő fájdalomnak,én nem félek a széthulló világtól.Amíg a lelkem erős sziklafészek én csak széthulló önmagamtól félek,attól hogy sorsom kérdéseire nem csendül bennem méltó felelet.A terméketlen fájdalomnak kelyhe múljék el tőlem Uram,ha lehet.
Én nem bánom a pőröly zuhanását ha reá,mint a gránit felelek,úgy felelek hogy szikrákat vetek.Szikrákat,mik lelkemből az égig szökkennek - és aztán ottmaradnak,elmúlhatatlan fényű csillagoknak.Én nem rettegek kegyetlen kezétől a megtermékenyítő fájdalomnak,én nem félek a széthulló világtól.Amíg a lelkem erős sziklafészek én csak széthulló önmagamtól félek,attól hogy sorsom kérdéseire nem csendül bennem méltó felelet.A terméketlen fájdalomnak kelyhe múljék el tőlem Uram,ha lehet.
