Fáj a lelkem, mi a Pokolban ég… mélyen… valahol,de én még itt vagyok…Fáj a szívem, mit darabokra tört hiányod,szeretlek, de nem tudod…Fáj a létezés, mi Nélküled csak értelmetlen bolyongás,csak tapogatózom a sötétben,kialudt a lámpás…Fáj minden lélegzetvétel,mert Nélküled telnek a percek,s vele együtt az egész értelmetlenné vált életem…Fáj minden érintés,mert nem Te ölelsz át,mert idegen mindenki más…Fáj minden erőltetett mosoly,mivel csak másokat nyugtatok,s azt hazudom, már nem fáj annyira, jobban vagyok…Fájnak a szavak, mert üresek,színleltek, hazugok,mert mással osztom meg,mit Neked szántam, ami vagyok…Fáj minden apró öröm,mert nem Vagy a része,és fáj, mert hamisak,mert Nélküled nem érezhetek…
