Torkomon szorító kötél a sírás, számon nem jön ki szó, kezemből nem folyik írás. Most meg tudnék halni könnyen, csak hagynom kellene, hogy megfojtson a könnyem. Most ki tudnék feküdni, mint egy ravatalra, a szél-rongyolta, zizegő avarra, s a szürke eget is magamra húznám, ha tudnám, hogy sírva borulsz rám.
