2008. november 19., szerda

NEVED

Kiáltani szeretném, s nem lehet,még súgni se szabad a nevedet,még gondolni se - jaj, elárulom,pedig belül csak azt visszhangozom,a hangos titkot, mely életemet úgy édesíti, édes nevedet:nevedet, édes, a pár szótagot,mely tündéri burkoddá változott,röpítő közegeddé, nevedet,mely körém gyujtja az emlékedet,fűszerként csendít a nappalon át,s beillatosítja az éjszakát,s úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy már majdnem te vagy, amit beszivok,már majdnem te: minden lélegzetem veled itat és zsongat édesen:édes neved betölti szívemet,s csak titka, te, vagy nála édesebb.