2008. november 22., szombat

NÉLKÜLED

Elmúlnak így azt estjeim,nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled­ szemem ki sem nyitom. Olyan nehéz így a szívem,hogy szinte földre ver,le-le hullom, de sóhajom utánad ­ felemel. Olyan csönd van így nélküled,hogy szinte hallani,amit még utoljára akartál mondani.