ANGELUSNAK

Mint páros gót oszlopok,összeforrtan tartjuk a reménység boltíveit.Állunk csont–fehéren elátkozottan,míg a törvény rajtunk be nem telik.Tudod hogy minden ellenünkre fordul,tudom hogy minden vád fejünkre száll.De fájdalmakon és rágalmakon túl,tiszták vagyunk mint hó fürdette táj.Neved az álmatlan tengerre írom,már fodraid közt leng a szürkület.Virraszt velem örökös éber áram.Sötétedik.Meghalok nélküled.