Egyszer régen mikor még nem volt bánat,s a kék vizekben tündökölt a hold,tündér leány állott a tenger partján,s a hab lágyan,szerelmesen dalolt.De egy este,messze észak felől orkán hadával érkezett a tél,a tündér sírt és fényes könnyeit zúgó tengerbe hullatta a szél.Aztán elment,a tenger várta,várta,és fodros habja többé nem dalolt.Ködös,borongós,néma éjszakákon sötét vizén nem tündökölt a hold.S a mélybe hullott tündér könnyekből lettek a fényes igazgyöngy szemek,a gyöngyhalász néha megtalálja a mélybe rejtett tündér-könnyeket...Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,s verseim az igazgyöngyszemek,egyszer lelkembe zokogott egy tündér,s azóta néha gyöngyszemet lelek...
