Megírom neked a versemet,szoborrá magamban így növesztelek.Reggelre kelve lerontalak újra,szűz ujjam közt te vagy most a gyurma.Rézből agyagból sosem volt magamból az öncsalás csontjain felépítelek. Halhatatlan és magasztos leszel mint barbár faragta kontár műremek. Magamon nevetve hitetlen nézlek,tisztának látlak s hogy megőrjítettél most köszönöm neked.
