Hogyan köszönhetném meg én magam, hogy lélegzem, hiszen Te vagy minden lélegzetvételem, s miként köszönhetném a felkelő nap sugárainak éltető színét, vagy az éjjel vágyakkal teli sóhajszelencéjét, s miként köszönjem meg, hogy Vagy, hogy köszönjem meg a gondolataidat, a nekem szólókat, és a világ jobbításáért légbe szállókat, hogyan köszönjem meg, hogy kiterjesztett valóságod meleg kabátként terül rám, ha megfagyna bennem a remény és enyhet adó hűvössel, ha hömpölygök izzó lávaként...
