Rád gondolok, s fényben fürdik lelkem tengere,
engedj közelebb, lélegzeted leszek,
s míg csókjaid tavában el nem veszek,
a végtelen mámoros örvényében ölelkezem veled.
Szívem, mint pislákoló gyertya virraszt,
míg meg nem érkezel, virágzó kertemben
az örök tavasz te leszel.
Reményem vagy, mint Földnek a fény,
édes boldogságodra szomjazom,
az éj tornácán, neked világít csillagom.
