Hunyd le a szemed,zárd el a szíved,zárd ki a fényt,ne láss csak engem, a lényt.Látni ne akarj,ijesztő, s tudom, nem is akarsz,jó ez így-megmaradsz nekem.Nézz, de ne láss,hadd nevessek,hadd légy csak az enyém,nem kell a csúf, otromba fény.Nem kell, hogy szemed kinyíljon,csak nyugodjon az, csak aludjon,akkor majd csak az enyém leszel.Elfutni kár- reménytelen,csukd csak le, nehogy láss,érezd, az élet egy karcolás,hadd nevessek rajtad.Csukd be szemed, alhatsz,hadd tépjelek én szét,s ne az élet,hadd legyen enyém az véred!Zárd csak le, ha látást féled!Ne aggódj, megvédelek!Hogy a sötétben széttépjelek!Hadd törjem el, mit a fény úgyis elmosna.Hadd igyam fel, mi úgyis csak elfolyna.Aludj nyugodtan.Mindíg így akartad.Tudom, hallottam jajszavad.Ne láss, ne érts, ne érezz.Én mindettől megvédlek!Ne félj, hisz tudod hogy fájni fog.Ilyesmin csak a gyenge jajong.Hadd tépjem ki a szívedet!Vakon hagyom a lelkedet.Karmolni, tépni, ordítani vágyom.Lapulj meg könnyeden az ágyon.Tépni vágyom, hogy vérezzen szakadjon.Májadat kienni, vérszagot érezni.Dühös vagyok, mért nem érzed?!Törjön, reccsenjen, roppanjon, égjen.Ne legyen nyugalom, spricceljen-marjon!Fájjon, hadd érezzem a vér fémes ízét.Pusztuljon a szép, a béke és a nyugalom.Nem kell, hogy más mondja meg, mit tegyél.Mi kell tedd meg, ízlik, vegyél.Ne érdekeljen erkölcsi káprázat.Ne fogjon vissza semmi szabályzat!Nem hagylak el,jöhet ember, isten, angyal.Megvédelek az ajándékuktól.Megmentelek a világuktól.Nincs ki felnyitja szemed, nem hagyom.Jó hely vagy, jó e szívet marcangolnom.Ne is akarj látni, tudom sosem akarsz.A fény nem érhet el, sugara nem szabdal.A Nap nem csókolhat kegyelmet beléd.Mi mások vagyunk: én a a tied, te az enyém.A fénysugár úgyis szíven szúr.Ne engedd, a látás átkozott Úr.Hunyd hát le szemed,én megvédelek.Míg alszol, bárki erre téved.Mint keselyű a prédát:Karmommal tartalak a veszélyen át.Nem hagyom, hogy fehér kezek szemet ébresszenek.Takarodj te átkozott glóriás angyal!Itt sötétség van, s átkozott a nappal.Nem, te dög, a szeméhez nem érhetsz!Tudatára e lélek már sosem ébred.Húzd csak vissza segítő kezed!Gyűlölni fogunk, ha felkelted!Nem, nem érhetsz hozzá,Ő az enyém most már.Takarodj.Vesztettél!Szabad volt a préda de elkéstél.Aludj hát, őrizlek.Az én testem vagy:Más el nem érhet.A szem csukva, alszik.A látás fel nem ébred.Nincs ki megmentsen- s Te nem is kéred.
