NE FÉLJ

Ne félj! Jövök!Bár álljon utamba dörögve, ropogva felhőkapujából bősz fergetegével az ég zivatarja.Cikázva levágó villáma hatalmát én játszva kiállom és szívem elébe kitárom.Hadd lássa az égi világ tüze fényét,vakítva világló hótiszta szerelmem és szégyene árján meneküljön előle!Ne félj!Jövök!Bár dőljön előmbe habbal tele forgó örvénye folyóján az elragadó ár.Hogy elállja útját döntő erejével a puszta karoknak,melyek tele vággyal,küzdésbe hevülve ölelni repülnek...Bár dőljön utamra hullámai árján vésszel tele tenger,hogy eloltsa tüzét két szomjas ajaknak.Melyek tele vággyal csókolni sietnek,megváltani téged örök szerelemmel!Ne félj! Jövök!S áttörve az orkán vésszel tele torkán,megsímulok oldalodon,remegve vigyázva.Hogy egy szorítása se fájjon e karnak,mely villámit az égnek s rontó birodalmát a végtelen árnak áttörte kacagva Teérted,édes!