Még végül imádkozni is megtanulok Érted drága. Nevedet morzsolgatom rózsafüzérként végtelen perceimben. Arcodat festem az égre, vízre, nap fényére, szél szagára. Varázslókhoz, tündérekhez, földjeink anyjához könyörgök. Felfeszíted leszögezett hiteim biztosnak hitt alapjait.Szerelmünk lefeszít eddigi életem kapufájáról. Nem ment már semmi, ami nem Veled van, s Érted. Nélküled nem minek a minek, nem íz az íz zamata. Hüllők hideg, lassú érintésével múlnak hiányodban a napok. Nem-Veled minden acélkemény, fémes, rezzenéstelen, rideg. Még a túlvilági boldogságot is hiszem, ha érkezel, s a keresztrefeszítés kínját, ha nem vagy velem.
