Váci Mihály:
Valami nincs sehol
Süvítnek napjaink, a
forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk.Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk.Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk.
Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami.Hi
ába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, – minden szerelemből hiányzik valami.Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is, – a boldogságból hiányzik valami.
Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, – az életedből hiányzik valami.Hiába vá
gysz az emberi teljességre, – mert az emberből hiányzik valami.Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, – mert az Egészből hiányzik valami.
A Mindenségből hiányzik egy csillag, – a Mindenségből hiányzik valami.A Világból hiányzik a mi világunk, – a Világból hiányzik valami.
Az égboltról hiányzik egy sugár, – felőlünk hiányzik valami.A Földből hiányzik
egy talpalatnyi föld, – talpunk alól hiányzik valami.
Pedig így szólt az ígéret a múltból: – „Valahol! Valamikor! Valami!”Hitették a bölcsek, hitték a hívők, – mióta élünk, e hitetést hallani.De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol! – s a mi dolgunk ezt bevallani,s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani.
Újra kell kezdeni mindent, – minden szót újra kimondani.Újra kezdeni minden ölelést, – minden szerelmet újra kibontani.Újra kezdeni minden művet és minden életet, – kezünket mindenkinek újra odanyújtani.
Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol,de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol,újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…
