ENGEM SZERETSZ

Az alvók fülébe álmot súg a szél sár-agyagos kézzel simogat az est angyal-alakot ölt a lámpafény, torkomba érzek gyűlni könnyeket… Hallgatag az éj - időtlenül nyüzsög tenyeremből eszik a megszelídült perc a vén liget felől csak a csönd üvölt világgá kiáltja, hogy csak engem szeretsz!