ÜNNEP

A szeretet ünnepe hamuszín árnyéka koszorúba fonja a csonka tegnapot s míg sötétbe olvad a fények játéka hinni-akarással hozzád simulok. Az eddig elnémult, fáradt örömöm andalító varázsodtól újjászületik s mint sorvadót a láz, izzásod gyötör szelíd-léptű sóhajommal összefonódik. Szívem mécsesén pislákol egy láng zsoltárok hangján halkan dudorászik szavakba csorbul ajkamon a vágy majd ünnepet ülve - karjaidban alszik.