2009. augusztus 14., péntek

HOL SZERETHETLEK SZABADON

Innen gondolok rád. Tudatom legmélyebb kútjának alján játszadozom a lehetőség variációival. Szeretlek, kötöttségek nélkül, szabadon. De felfelé kapaszkodva a kútgyűrűk érdes falán, megcsappannak a változatok, s a külszíni világ szigorú rendje erkölccsé nyesegeti zabolátlan vágyaimat. Elküldi hozzám követét, hogy oktasson: „hazugságokra ne építsd érzelmeid házát, mert bizony megroppan az, ha tükörbe nézel. Ahol álságos a te lakod fundamentuma, ingatag ott a reárakott pompa. Ne szakítsad másra a szomorúság függönyét, mert megöli boldogságodat a lopott öröm” Szégyent éget lelkemre a napfény. Bűntudatot ad őrzőmül az ég. Idekint fegyelmezett, hű szolga vagyok, ám néhanap lustán elheveredek tudatom legmélyebb kútjának alján, hol szerethetlek kötöttségek nélkül, szabadon. S innen gondolok rád.