VÁGY-VIHAR

Zord-sötét az éj s bennünk lüktet a keserédes vágy, ha testünkön bilincset ver a rideg szél, mondd, hol várhat bűnöktől forró ágy? ...Hol bőrömet felperzseli csókod, és szerelmed megsebzi szívem, méregként innám édes szavaid, hogy megvadítsd minden csepp vérem. Buján, szeretve vívnánk őrült, átkos harcunkat, s elolvadna köröttünk a tébolyult világ, sötét szenvedélyünk bűnös viharában Lángra gyúltan, alélva sodródnánk tovább... Korbácsold fel vétkes vágyam, ölj vagy szeress, - mit a szív akar! Ha el is pusztít, én kívánom, ...csak tomboljon a vágy-vihar!