HIÁNY

Úgy tudja égetni bőrömet hiányod ostorcsapása, ahogy körbefonja a hétköznap lánca és kikötözi szívem, hogy marcangolják a lélekkeselyűk tépő csőrei...de engem égi vagy földi erő el nem tántorít Tőled...vágyom vissza és kivárom minden percének ólomlábakon induló vonszoló mozgását, és soha nem kedvetlenít el távolság, vagy vakságom, mert mindig látlak; szívemmel gondolatom pilláit tárom fel és otthonom melegében, öled féltő rejtekében megpihenve szeretésed életben tartó szerelemhálójába tekeredve élném minden percem...