Volnék a hang, mely őszi ködben
váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból
fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
mely pillantást se hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnben
s azon át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
s ölemben lenne örök ágyad.2009. január 18., vasárnap
VOLNÉK
Volnék a hang, mely őszi ködben
váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból
fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
mely pillantást se hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnben
s azon át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
s ölemben lenne örök ágyad.
