Parázna sóhajom lassú kéjjel ölel, arany-emlékpor hull a jelenre, indaként fon át lázas lüktetésem, koldusává válok érintésednek.Csókod puha ívét ajkaimon őrzőm, míg egymás árnyékába bújva pihenünk vágyléptű gondolatom áthalad a csöndön, s feltörni vágyik hússzín szenvedélyünk.Magamhoz szorítva bágyadt csöndbe súgom, szemérmetlen szavam egyre vetkőztet, fényedből nőve biztosan tudom.Te illatot adsz - én meg meleget.
