UTÁNAD

...hogy van-e élet utánad?Nincs.Oda minden levegőm.Fuldoklom.Sodródok kábultan,konok lábak elé omlok remegőn.Elsírtam minden utolsó könnyem,felfaltam összes érzésem.Lelkedbe kapaszkodva,de nem remélek.Nélküled holtan élek.

ZUHANÁS

Már zuhannunk sincs hová kedvesem,rendre megcáfoltuk a messzeséget. Nem távolít-közelít értelem:egyetlen helyben hunynak ki a fények.Nem volt kezdet és nem lesz soha vég,létünk végtelen meghasonulást hoz;Mert a Teremtésben nem volt elég méltóság egy fenséges pusztuláshoz.Hát ne hidd hogy égbe emel a szó,ne hidd hogy ringatnak az űri mélyek!Minden áltatás csak arra való,hogy odázza a tehetetlenséget.

CSENDBE ZUHANVA

A csendbe zuhantam mint verembe zuhan a lélek,ha remény már nincs és kihunytak a fények. Csak hallgatok,ülök szótlanul,csak várok s szemem sírni tanul. Várom a szabadító szót,érintést, mozdulatot,nehéz a szívem szinte már alig dobog. Életem surranó, sötét, éji madár,száll, lebben könnyedén,várja erdő, határ. De csak ül templom ereszén,én is ülök szemem lehunyva,üres agyamban szó vergődik visszhangot csiholva.

MÁR NEM IGAZ

Már nem igaz a szó már nem igaz a két cigaretta között kiérdemelt csók, már nem igaz a sírás, s az írás sem igaz, már nem igaz az sem mi félelmetes, mi nagy, már hazug a beteg gyógyulását ígérő vigasz, már a hallgatás is hazug, már a hazugság sem igaz… Gyötör a sohaseholsehogysemjó fáraszt a bezzegmásokboldogabbak vakká tesz a befalazott jövő-ablak… Könnyeid síromat ássák rá keresztfát farag a harag Nincs döntés, nem készülök végső harcra nem fogom a reményt átvinni a túlsó partra… Már nem igaz a szó már nem igaz a két cigaretta között kiérdemelt csók, már nem igaz a sírás s az írás sem igaz már nem igaz az sem mi félelmetes, mi nagy, már hazug a beteg gyógyulását ígérő vigasz, már a hallgatás is hazug, már a hazugság sem igaz …nem igaz már semmi, csak az (vagy már az sem igaz?!) hogy nélkülem is velem s már velem is nélkülem vagy…

ÖRVÉNY

Ajkam, mint a hideg penge, szemem éjfekete örvény. Világom fuldoklik benne, s a holnapba vetett remény. Tíz körmöm tenyerembe váj, dühöt morzsol a két kezem. Lenni és nem lenni is fáj - nem élek ma, csak létezem.

ANGELUSNAK

Mint páros gót oszlopok,összeforrtan tartjuk a reménység boltíveit.Állunk csont–fehéren elátkozottan,míg a törvény rajtunk be nem telik.Tudod hogy minden ellenünkre fordul,tudom hogy minden vád fejünkre száll.De fájdalmakon és rágalmakon túl,tiszták vagyunk mint hó fürdette táj.Neved az álmatlan tengerre írom,már fodraid közt leng a szürkület.Virraszt velem örökös éber áram.Sötétedik.Meghalok nélküled.

VÉGZET

Oltsd ki szemem én mégis látlak,tapaszd be fülem én mégis hallak.Léptem láb nélkül is tefeléd visz és száj nélkül is esküszóval vallak.Tépd le karom és megragadlak én szivemmel,mely mint kéz utánad nyúl.Állítsd meg szivem,hát agyam dobog érted,s ha lángod agyvelőmre hull,én akkor véremen hordozlak téged.

Az isten verje meg a lépteid nyomát!

De a lábaidra, nagyon vigyázzon!

Egyetlen szóval meg tudnánk ölni egymást.

Annyira szeretsz. Annyira szeretlek.

Néhány mondat úgy telibe talál,hogy fel se tudok állni. Fekszem itt csendben és hallgatom, ahogy a szív bugyborékol, vérzik a mondatoktól.Talán csak ki kell várni, nyelje el valamelyik kamra, ahol a többi is összegyûlik használat után,bár vannak mondatok, melyek akár halálos sebet is tudnak okozni,ha épp szívtájékon találnak el.

VÁGYAKOZÁS

Szeretnék ellopni az évből egy napot.Csak érted,csak Neked és magamnak.Szeretném érezni a tavasz illatát,a nyári szellő símogatását,az ősz bágyadt sugarát,a tél jeges fuvallatát.Egyetlen nappá duzzadt percben Csak érted,csak Veled...Szeretném érezni az arcod melegét,csak Veled lenni testben és lélekben is,egyetlen egyszer csak egyetlen nap.Látni a mosolyodat mely csak nekem szól,azt érezni hogy csak engem ölelsz mindent kizárva,csak egyetlen egyszer,csak egyetlen nap.Szeretném a napot,a holdat,a csillagokat,csak érted lenni és önmagamnak.Hátat fordítani a világnak,lerombolni a gátakat.Szeretnék szeretni mint még soha,csak egyetlen egyszer,csak egyetlen nap.Most szeretném látni a szemedet,arcodat...akkor tudnám,hogy Te is akarnád-e csak egyetlen egyszer,csak egyetlen nap.

LEGYÉL TE

Legyél te sóhaj…S én vigasz…!Vagy görcsbe rándult…torz grimasz!Hogy én lehessek majd a kéz,ki érintésével becéz…Legyél te mosoly,én a könny…!S ha jönne öngyilkos közöny,keress a szívemben helyet!Ne hagyd hogy elveszítselek!Legyél te gyertya…Én a tűz…!Kit olthatatlan vágya űz…Két végén égő…szörnyű…tánc…- Kegyetlen… gyönyörű románc…

IGAZGYÖNGYÖK

Egyszer régen mikor még nem volt bánat,s a kék vizekben tündökölt a hold,tündér leány állott a tenger partján,s a hab lágyan,szerelmesen dalolt.De egy este,messze észak felől orkán hadával érkezett a tél,a tündér sírt és fényes könnyeit zúgó tengerbe hullatta a szél.Aztán elment,a tenger várta,várta,és fodros habja többé nem dalolt.Ködös,borongós,néma éjszakákon sötét vizén nem tündökölt a hold.S a mélybe hullott tündér könnyekből lettek a fényes igazgyöngy szemek,a gyöngyhalász néha megtalálja a mélybe rejtett tündér-könnyeket...Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,s verseim az igazgyöngyszemek,egyszer lelkembe zokogott egy tündér,s azóta néha gyöngyszemet lelek...

CSAK TÉGED SZERETLEK

Mert csak a te ajkad ont forrásvizet szomjas számra.Csak a te csókod gyógyíthat be üresen fájó hegeket.A te érintésed gyújt lángra kiszáradt pusztákat,szárasságtól izzó tereket.Mert csak a te lelked ölelhet körbe engem esténként.Csak a te szíved dobban értem hangosan dübörögve.A te hangod szólíthat minden hajnal,reggel,délben,este örökkön-örökre.

ÚGY KÖVETLEK,ÉDES

Úgy követlek,Édes az idő homályán reszketve,várva,hogy keblemre omolj akár egy árnyék,csúszva-mászva,árván,akarva,vágyva hogy ajkamhoz hajolj.Úgy követlek,Édes halkan,szótalanul tudva hogy a kettőnk egysége már örök,ha megállsz melléd állva,mozdulatlanul várom hogy hidd,csöndünk összeköt.

VELED LESZEK…

Nap leszek,sugárzó reggeleken.Vörösben játszó mesés csoda. Ott leszek minden napkezdeten,s leszek estéid bíboralkonya. Langy eső leszek nyári délután.Simogatom borongós homlokod, mosdatlak tikkasztó hőség után,aszályban,lásd,enyhülést hozok. Mezőkön fű leszek lábaid alatt,lágyan bársonyos,simogató. Kacagón csiklandozom a talpadat.Ágyad leszek:selymes,nyugtató. Zöld lombok halk susogása leszek,cirógatlak,mint az esti szél. Smaragdcsillogással körülveszlek,s tóként,csobogó vizem mesél. Ezüstös holdként dúdolok neked altatót,mélykék,bársonyos égen. Ágyadba osonok,levetkezek…s tündérként ölellek bűvös éjjen.

MÉG

Még számon érzem ajkad melegét,

még bőrömet perzseli forró kezed.

Még nyelvemen élvezem a szád ízét,

még itt vagy egészen, s én ott vagyok veled.

Még mindig látom szemed sugarát,

hangod fülemben még szerelmes ének.

Még a testemben itt fészkel a vágy...

sóvárgom, hogy ölelj, és ölelnélek.

Még gondolatban lázas csókot adsz,

s már odaadtam önmagam neked.

Még érezlek, vágylak, még velem maradsz,

már elengednem - félek, nem lehet.

MEGYEK FELÉD

Úgy jön ma már mintha álmodtam volna,hogy itt voltál,s azt is hogy nem vagy itt,holdad vagyok mely vonzásod körében járja végtelen útjait.Feléd fordítom arcomat mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg,s olykor mikor közeledbe érek már azt hiszem most...most elértelek!Kinyúl felém napszemed fénysugára,megérint mint egy csók a téren át,s e fény visszfénye tükröződik rajtam mikor átúszom a nagy éj tavát.Sötét lennék ha nem ragyognál nékem,lehullanék ha Te nem vonzanál,úgy tartasz engem óriás erőddel,úgy húzol mint egy mágikus fonál.S mikor egy világrobbanás hatalma égen és földön mindent szétlövellt akkor zuhantunk egymás közelébe,karod elkapott és védőn átölelt egy pillanatra.Aztán elszakadtunk,pályánk sínére parancsolt a rend,a csillagok fészkükre visszaültek,s a hold újra a nap körül kereng.Megyek feléd,de soha el nem érlek,bolygok körülötted s önmagam körül,bezárt világ mely mosolyodtól fényes,s örök vonzásod szárnyain röpül.

MIT MONDHATNÉK?

Te vagy nekem szánt kincse a nagyvilágnak,egyetlen ember aki szívembe láthat.Te vagy ki énnekem mindig megbocsátott,ha reszkető lelkem e világtól fázott.Fénykoszorút fűzöl minden nap hajamba,gyermeki álmokat teszel két karomba.Úgy ringatom én el szívből szőtt álmaid,hogy testet öltsenek mosolygós vágyaid.Csókod íze mint a bor,bódító,édes,testem a testedre a vágyától éhes.Társam vagy,barátom,szeretőm,hitvesem,Tőled tudom mit jelent a szó:szerelem.Elmúlik bánatom ha két karod ölel,és tudom a választ,bár nem is kérdezel.Merre visz az út az nem számít,kedvesem,csak itt legyél mindig szeretőn énvelem.

SZERELEM AZ

Ha este úgy fekszel le hogy egyedül ér vágyad,ha reggel úgy ébredsz hogy hideg az ágyad,ha álmod nyugtalan mert nem tudod mi van vele,ha állandóan hiányzik érintése,keze...Ha csak utána epekedsz folyton folyvást,ha csak vele lennél,nem is akarsz mást,ha hiányzik sóhaja,lehelete ajkadról,ha úgy érzed valamit ott hagytál magadból...Ha minden percben fáj,hiányzik szava,ha hiányzik lénye,mosolya,arca,ha torkodban dobog szíved ha felé tartasz,ha meghalsz kicsit ha búcsút mondasz...