Úgy jön ma már mintha álmodtam volna,hogy itt voltál,s azt is hogy nem vagy itt,holdad vagyok mely vonzásod körében járja végtelen útjait.Feléd fordítom arcomat mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg,s olykor mikor közeledbe érek már azt hiszem most...most elértelek!Kinyúl felém napszemed fénysugára,megérint mint egy csók a téren át,s e fény visszfénye tükröződik rajtam mikor átúszom a nagy éj tavát.Sötét lennék ha nem ragyognál nékem,lehullanék ha Te nem vonzanál,úgy tartasz engem óriás erőddel,úgy húzol mint egy mágikus fonál.S mikor egy világrobbanás hatalma égen és földön mindent szétlövellt akkor zuhantunk egymás közelébe,karod elkapott és védőn átölelt egy pillanatra.Aztán elszakadtunk,pályánk sínére parancsolt a rend,a csillagok fészkükre visszaültek,s a hold újra a nap körül kereng.Megyek feléd,de soha el nem érlek,bolygok körülötted s önmagam körül,bezárt világ mely mosolyodtól fényes,s örök vonzásod szárnyain röpül.
