Rendszerint van egy akit igazán szeretünk.Aki a legkedvesebb.Lelkünkhöz közelálló.Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.A szeretet mélyebben van.Tudatnál,akaratnál,vágynál,képzeletnél,társadalmi elvárásnál mélyebben.A szeretet nem kötelesség,nem feladat.Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.A szeretet a szabadság jegyében áll.Senki sem mondhatja meg kit szeressek,kit ne szeressek,még én sem utasíthatom magamat,mert ez jóval magasabb szinten dől el mint ahova akaratunk fölér,ez a lelkünknek olyan helyén dől el,olyan magas,a földi élet légkörén túli szférájában,ahol már sem a társadalom,sem a szokások,az elvárások,a félelmek,az érdekek,de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.A lélek itt már szabadon szárnyal,azzal és oda akivel és ahová akar.Úgy hívják: szabadság.Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd.Nincs benne színjáték.Nincs hazugság.Nincs idő sem,ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem,s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét.
