Te vagy nekem szánt kincse a nagyvilágnak,egyetlen ember aki szívembe láthat.Te vagy ki énnekem mindig megbocsátott,ha reszkető lelkem e világtól fázott.Fénykoszorút fűzöl minden nap hajamba,gyermeki álmokat teszel két karomba.Úgy ringatom én el szívből szőtt álmaid,hogy testet öltsenek mosolygós vágyaid.Csókod íze mint a bor,bódító,édes,testem a testedre a vágyától éhes.Társam vagy,barátom,szeretőm,hitvesem,Tőled tudom mit jelent a szó:szerelem.Elmúlik bánatom ha két karod ölel,és tudom a választ,bár nem is kérdezel.Merre visz az út az nem számít,kedvesem,csak itt legyél mindig szeretőn énvelem.
