Mert hitt a virágokban,a földben, z égben, a tengerben,a fájdalomban, a régi szerelemben...Mert az életben tévedezett,mert egyszerű volt és mohó,és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett...Mert ártatlan volt, édes, tökéletes,mert feláldozta magát a mágusoknak...Mert nem tudta bűnét,se erényét, se éhségét, se bátorságát...Mert csúnyának látta magát,és imádkozott a katedrálisokban...Mert a holdra figyelt,az éjszakára a nyári mezőn,eszeveszett örömmel nézte a tüzet...Mert boldog volt nagyon,mert lelke nyugalmas parcellákra szabta az időt...Mert idegen volt itten,mert hitt a csodákban...Az igazság szörnyetege egy napon hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát.Mert szép volt,mert elege volt abból a világból, ahol az emberek nem tudnak emberi nyelven szólni már...
