skip to main |
skip to sidebar
HA TUDNÉK SÍRNI
Ha tudnék sírni még,versenyt könnyeznék az esőcseppekkel amint hidegen folynak végig lázas arcomon.Tekintetem rabmadárként vergődne valahol a messzeségben, míg beleolvad a semmibe…Valaki símogatja az arcom… hideg, jeges ujjak szorítják karjaimat, torkom… Csak később veszem észre,a szél… hideg, őszi szél, mely már elsodorta a sárgult leveleket, s most eljött értem is,sodor engem is…Ha tudnék sírni még,most esedezve hullanának könnyeim! Nem birok ki többet…Meghalok ha még egy álmom kettétörik,még egy ilyen virradatra már nem telik. De ha tudnék még sírni,talán megrepedne szíveden az a márványburkolat mely dobogását fogva tartja.S ha megpihenhetne lelkem rajta,hűtené a sebeket s emlékedet belepné a hó…De nem tudok sírni többé.
Ha tudnék sírni még,versenyt könnyeznék az esőcseppekkel amint hidegen folynak végig lázas arcomon.Tekintetem rabmadárként vergődne valahol a messzeségben, míg beleolvad a semmibe…Valaki símogatja az arcom… hideg, jeges ujjak szorítják karjaimat, torkom… Csak később veszem észre,a szél… hideg, őszi szél, mely már elsodorta a sárgult leveleket, s most eljött értem is,sodor engem is…Ha tudnék sírni még,most esedezve hullanának könnyeim! Nem birok ki többet…Meghalok ha még egy álmom kettétörik,még egy ilyen virradatra már nem telik. De ha tudnék még sírni,talán megrepedne szíveden az a márványburkolat mely dobogását fogva tartja.S ha megpihenhetne lelkem rajta,hűtené a sebeket s emlékedet belepné a hó…De nem tudok sírni többé.
