Tenger az élet. Sok ezer év óta hullámzik velünk, sok ezer év óta hullámzik velem. Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen, szürke kis parányok, mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább. Minden csepp egy másik kicsi cseppet, a mérhetetlen, szörnyű óceánban.Borzalmasan nagy ez az óceán és egy vízcsepp olyan parányi benne. Sok ezer év óta keresem már őt,vízcsepptársamat, és alig lelem meg néha-néha… olyankor is egy pillanatra csak. Háborog a vihar, röpít a hullám… Voltam koldus, béna, nyomorék, hazám a templomajtó… ő talán király volt akkor és garast dobott reszkető kezembe... Császár is volt … büszke, nagy, hatalmas… én talán rőzsét szedtem valahol az erdőn, de éppen akkor nem vadászott ott, mert dolga volt, más… fontosabb, nagyobb… pedig akkor is csak azért éltem, hogy megtaláljam őt. Most is keresem. Néha belenézek valakinek a szemébe… aztán tovább megyek. Nem ő volt, ez sem ő volt. Néha belecsókolok valakinek a szájába… aztán idegenül néz össze a szemünk… ezt a vízcseppet sem én kerestem. Valaki más. Néha összesimulunk, amikor sír a tangó… kilessük egymás szíve dobogását… aztán fáradtan lehull a kezünk. Tovább. Egymás lelkébe belenézünk… csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást... aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá… és keresünk, keresünk mindnyájan, mindig, míg világ a világ. Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas, furcsa életemben, amit ma élek. Lehet, hogy nem. Mindenütt, mindig csak őt kerestem. Űz, hajt a vágy, hogy a szemébe nézzek, mert régi magamat látom meg benne, páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását. Hogy megszorítsam a kezét és a lelkébe csókot leheljek, szebbet, szentebbet, mint amilyent valaha … adtam. Egy pillanatra csak. Aztán jöhet ismét a hullám, leránthat a mélybe vagy sugárszálon az égig emelhet… valaki utánam csodálkozik… Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon, lehetek százöles tengermélybe zárva: Mindörökre őt fogom keresni és ő engem fog keresni mindörökre.
