Szívembe mártom aranyszínű pennám, hogy kápráztassak vele millió szemet, de hol rímet zokog, hol makacsul megáll, hol pedig fölszántja egész lelkemet. Ujjal mutat rám tegnap kisírt szavam új csodákra éhes az égő szemű láz, de csuklóm lelankad, nem könyörül rajtam, a csont-héjú csönd is nevetve gyaláz. Szóvá sűríteném szívem lüktetését himnuszt zokognék s buja reményeket de szógyermekeim habkönnyű-szövését nem értené más,egyedül csak Te.2009. október 22., csütörtök
NEM ÉRTENÉ MÁS
Szívembe mártom aranyszínű pennám, hogy kápráztassak vele millió szemet, de hol rímet zokog, hol makacsul megáll, hol pedig fölszántja egész lelkemet. Ujjal mutat rám tegnap kisírt szavam új csodákra éhes az égő szemű láz, de csuklóm lelankad, nem könyörül rajtam, a csont-héjú csönd is nevetve gyaláz. Szóvá sűríteném szívem lüktetését himnuszt zokognék s buja reményeket de szógyermekeim habkönnyű-szövését nem értené más,egyedül csak Te.
