Néha feledem, hogy időnk véges, hogy szeretni itt a földön van jussom,
míg ver szívem, míg érezni képes, míg szép szívedbe magamat rajzolom.
Míg tegnapom igaz holnapra ébred, s hinni tanul bennem a kétkedés,
míg köszönni tudlak a sorsnak téged, s mosolyod örökre elmémbe vés.
Addig tudom, hiába nem éltem, s lelket sem koloncnak adott az ég,
nem baj, ha a vég korán jön értem, csak Téged engedjen szeretni még.
Futnak a napok, s vele az évek, most kell szeretnünk, nincs másik élet.
