Hitted volna, hogy egy ködfályolban született pár egyszer megelevenedve földre száll, s megtépázott nincstelenként levetkezi még utószor régi önmagát? Hitted volna, hogy ahová nem juthattak el érintések, csak a szavak simogatták egymást, ott egyszer otthonra vágyva kutat két szárnyszegett vándormadár? Hitted volna, hogy egyszer a rozsdásan jajgató jelen már nem kínjai súlya alatt ejt könnyeket, hanem ránk borítva szenvedélyünk köpenyét megkövesült időbe zárja szerelmünk örökét? Hitted volna, hogy félve temetem orcám az álom tenyerébe, csalóka játékot űz a sötét éj gyereksége, bújócskára hív, s közben Téged bújtat el, s csalás vagy sem...nem érdekel! Felfedlek a Hold ezüstszín fényével!
