EMBER VAGYOK

Ember vagyok,bőröm pórusaiba éket vájnak az évek,szememmel simítom belső titkaim,melyek kérdőjelekből felkiáltójelekké válva minduntalan belelöknek a múltamból idézett mába.A holnapom felbontatlan levélként az asztalra dobva hever,értelmét keresve a mának a jövő még csak titokzatos, igéretes teher.Lüktetek, érzek, félek, és elvérzek mindíg ahogy a relatív idő bennem hagyja a nyomot,kozmikus vágyaim a Földre rántanak vissza.Éjji menedékemből reggelre ébredve felderül bennem mosoly az arcomon, viszem hát keresztem,ez a dolgom, hisz Ember vagyok.