Hideg van. fázom,reszketek és ázom,érzésem magamba zárom.Fújó szélben járok,nézek; mást nem találok,érted?Egyedül állok,esik,fölöttem zúg az ég,és ezt már leírtam rég!Emlékszel-e rám még?változó tél,Te,és én,múlik a valós én, hát küzdj, hogy Te, Te legyél!Dobban a szív, csepeg a vér,létem egy tőrt remél, hát szeress mást, de Te legyél!...Itt az idő Tőled válnom.arcod, hangod nem találnom,rémülettől kiabálnom.Hallom a harangot,erősen mindig zengve, látomásom űzte el, el, a fellegekbe.Minden eltűnt,csak Te vagy,a lét, élet, s mi nem a halál,nem szomorú és nem az fáj.Múló percek, órák fedik titkomat és nevetve néz Rád, ki belül fázik, reszket.
