FÉNY

A fény a kezünkben van. Ha ránézünk megvilágítja arcunk. Ha hagyjuk, elménk is, és tudatra ébredünk, hogy van fény és nincs sötétség. Az életünk is a kezünkben van. Ha ráérzünk, megerősíti lelkünk. Ha hagyjuk testünk is, és tudatra ébredünk, hogy az erő bennünk van és nem kívülünk. Ha sötétséget látunk, még nem látjuk meg a fényt, pedig hirdetjük másoknak, nekünk meg az angyalok. Ha életünk mások kezében van, nem látjuk, pedig naponta öltöztetjük szóval s ruhával önmagunk. A fény a kezünkben van. Eszmevivők kezében is van fény, kik érdekeikért emelnek fáklyát magasra, s ha lángjuk elnyomja fényünk, magunkat vesztve vakon követjük - szolgálva tudatlan - mások érdekét. A fény a kezünkben van: szeretet - mozgásban lévő erő: mert "adni jobb...", s ezért kapni úgy lehet, hogy kicsit többet visszaadva, ettől újra kapva újra többet visszaadva, folyamatos maradjon az erő Könnyebb ütni is, mint elviselni, mert nem elviselni, hanem visszaütni kell, ám tudni a szeretet okán egyre, egyre kevesebbet, hogy újra méltóságot kapjon az, ki önön jóságát nem ismerve ütni kényszerült. Nyitott tenyerünk, nyitott lelkünk ünnepelni kész: Adni s kapni jót egyre többet, bántást egyre kevesebbet. S amint mozdul a gyertya lángja - előre hátra - megérezzünk annak közepét. Kezünkben van a fény.