2008. október 23., csütörtök

VELED

Kiáltanék, de nem jön hang ki torkomon,ölelnék, de most mintha mázsás súlyú karjaim lennének. Hívnálak, de nem tehetem ... hagyom magam, hogy minden sodródjon arra, merre csak akar... Felfekszem a víz tetejére és visz az áramlat... meglehet, hogy hozzád érek el... Meglehet, hogy sehova sem jutok el... de most jó a sodródás és a gondolatok nélküli este... Még melegít egy el nem csókolt csók tüze... még benne élnek, soha ki nem mondott szavaid szívemben.... Most jó önmagamra figyelni és azt tenni, amire éppen vágyom...békesség és nyugalom vesz körül... Testemet hűti az éjszaka hüvös szele... ... de gondolatban azért magamban ott vagyok VELED! "