2008. október 11., szombat

NŐ VAGYOK

Teremtőm érző, könnyező virága,a fény felé fordítom arcomat erőt keresve abban a léthez,hogy tovább küzdhessem áldatlan harcomat.Mérget a világból sejtjeimbe gyűjtöm,hagyom, hogy testem belülről rágja szét,s tisztasággal nevetek a világra elvégezve a napok fotoszintézisét.Illatos teát főzök reményeimből,s lehűtve izzó mellkasod borogatom vele,könnyeimből fátylat borítok minden bűnödre,hogy neked már ne kelljen küszködnöd vele.Kicsiny magamat melléd simítom én apró lehelletnyi lelkemnek a férfiak legyenek nagyok,nevetve elvirágzok szeretteim mellett,ez a dolgom, mert Nő vagyok.