skip to main |
skip to sidebar
NEKED
Mint álom mint oltalom kísér majd dalom,és lépted bármerre visz akarom.Szavak és könnyek már nincs nyomuk,tudom karommal minden vétkem eltakarom.A világon nincs más,nincs nagyobb hatalom,rezdül a dal és szárnyal a vágy,kopár ágakon nyíló virág.Mint messzi felhőkre ült fel a Nap,mosolyod úgy hívogat.Botladozik az esti szürkület és mint kiürült üveg gurul a földön a boldogság.Rezdül a pilla, borzas a haj,árva a lélegzet, de nincs semmi baj.Álom volt csupán ahogy eddig léteztünk,érzed most izzad két kezünk.Szemed mélyén a remény remél, mint néhány szép költemény.Egymásba öltik elcsukló vágyaik a napok és bár minden elmúlik,én mégis hiszek és maradok.Szellő fut végig fűszálak tengerén,csak nézzük egymást Te meg Én.S míg lassan végig simít szelíd fényű, meleg fénysugár emlékké válik számunkra a magány.
Mint álom mint oltalom kísér majd dalom,és lépted bármerre visz akarom.Szavak és könnyek már nincs nyomuk,tudom karommal minden vétkem eltakarom.A világon nincs más,nincs nagyobb hatalom,rezdül a dal és szárnyal a vágy,kopár ágakon nyíló virág.Mint messzi felhőkre ült fel a Nap,mosolyod úgy hívogat.Botladozik az esti szürkület és mint kiürült üveg gurul a földön a boldogság.Rezdül a pilla, borzas a haj,árva a lélegzet, de nincs semmi baj.Álom volt csupán ahogy eddig léteztünk,érzed most izzad két kezünk.Szemed mélyén a remény remél, mint néhány szép költemény.Egymásba öltik elcsukló vágyaik a napok és bár minden elmúlik,én mégis hiszek és maradok.Szellő fut végig fűszálak tengerén,csak nézzük egymást Te meg Én.S míg lassan végig simít szelíd fényű, meleg fénysugár emlékké válik számunkra a magány.
