skip to main |
skip to sidebar
MOST
Korgón, kiéhezetten feljajduló,maró sóvárgás, a tudatalattiból feltörő, forró, érzéki forrás,mely bízik pótolni az űrt, a hiányod most.Most kirobban, hévvel feltör, mint egy vulkán.Csak a testem hagytad itt nekem sóhajjal,vad vágyakozással, és lángolón.Elsodor, feléget mindent az útjából most.Most szerető lelkem veled ment, itt hagyott.Csak a testem maradt meg nekem meztelen,a gondolataimmal, tüzesen.Fájón száguldanak közöttünk csapongva most.Most az éter hullámain, forrunk össze.Csak a testem maradt csupaszon, oly némán vackomban gömbölyödve hidegen.Mindennél jobban kívánlak megölelni most.