Van az úgy,hogy a sors csak morzsákat hint elénk...Nem haragudhatunk rá ezért,mert kevés.Hisz a morzsában is benne van az egész kenyér, az élet íze..Csak nem tudunk bele harapni,nem tudunk jóllakni belőle,nem láthatjuk egységes egészben és még az illatából is alig kapunk..Áldani vagy átkozni kell-e a sorsot,mely csak ízlelni hagy,s nem bírtokolni..Jobb lenne morzsa nélkül élni,Nem ismerve meg ezt az ízt,nem ismerve az élet pazar bőkezűségét és fösvénységét??Amiért Te nem tudod nekem adni egész lényed,azért jobb lenne nem ismerni Téged..Jobb lenne nem tudni,milyen az érintésed,a csókod íze,ölelésed szelídsége és szilaj vadsága,milyen a szemed fénye, a hangod színe..Nem hiszem, hogy el kellene vetnem a Tőled kapott morzsákat..Magukban hordják ezek a szivárvány csodáját,léted lényegét.Csak szem kell hozzá és szív, hogy megláthassam, ennyiből,ily kevésből, a morzsányiból...
