Hosszan merengek csendbe borult arcodon, hol ott vonul a sejtelem… a hosszú múlt, utat rajzolt az időnek nélkülem. Fesztelen apró ráncokon bolyong szemem, hátha megfejthetem Angyali titkod. S lám, e percben, mosolyod látom, mely marasztalón rám vetül! Szíved nevet, hisz, szerelmed nekem gyújt lángot szép tekintetedben. Kezed-kezembe simul, s már tudom, nincs miért visszanézzek. Miénk a jövő.
