Mert nem vagy ma nehéz a szó is. Süket álmokat termett az éj is.
Holdakat képzelek csillagtalan égre, s hallgatok. Csak a tükör mesél.
Tükrömbe bújtál. Visszamosolyogsz, ha fáradtan, könnyes szemmel nézlek. Nyújtanád kezed, s tudod, a szilánkok mindkettőnket véresre sebeznének…
