Emberként születtem a földre,hogy akartam-e senki nem kérdte.Angyalénem őrzöm lelkemnek bugyrába,de belepusztulok a gyilkos magányba.Őrzöm a lelkeket kik a Földre jöttek,kik embernek születtek és emberré lettek.Utamat a földön csak egyedül járom,egyetlen hűséges kísérőm magányom.Szeretném tudni,hogy milyen a szerelem,mikor a vágy cikázik testemen.Amikor a szív úgy szeret,hogy fáj és nem fojtja meg énedet a mardosó magány.Őrzöm a lelkeket az arcomon derű,csakis én tudhatom ez nem olyan egyszerű.Szeretni tanítom mind az embereket,közben a szívem a bánattól eleped.Mert megismertem az igaz szerelmet,de tilosban járni,jaj nekem nem lehet.Utamat e földön csak egyedül járom,hűséges kísérőm s társam a magányom.
