Megérintettél, s én úgy éreztem, ezer éve már, mióta ujjaidban játszik testemen a simogatás. Eltűnt a világ. Csupán simító kezed volt az élet, mely bőrömön éledt tiszavirággá és elenyészett. Fésülted hajam,tízfogú eleven fésű borzolt, s én előre álmodtam a csodát, ahogy szád csókolt. Eggyé öleltél. A lét csupán elömlő vágy, forróság, hogy lebegjen testem, meghazudtolva a tömegvonzást.
