Amikor egész testedből kivetnéd azt, ki vagy: önmagad,s mikor már minden hang belül tapad... Amikor a térdre rogyó zuhanásban már semmit nem remélsz, csak élsz - mert vagy és már nem kergetsz fáradt álmokat... Amikor már nincs benned kérdés, csak érzed, ahogy hull szét az egész, mi testedben valaha egy volt: szív, lélek, erő, ész... Jöjj és mártózz meg mosolyomban - én már érted vagyok.Pihenj meg szárnyaimon és lebegj egy mozdulaton - hisz én azért vagyok, hogy őrizzem a pillanatod.
