Olykor pokol mélyéből vágyakozva pillantok fel, Angyalok lágy muzsika-szavát szomjazva, tudván, hogy gyarló és esendő létemnek megtisztulva kell eléd borulnia, ha kiérdemelni vágyik, hiszen a Sors olykor hazug mosollyal koncot dob elém, és elhinti lelkemben a reményt, elérlek egyszer teljes valómmal és hozzád méltóvá még formálhat a benned gyökerező jóindulat...