Míg a jelen más vágyait éled én még őrzöm múltunk illatát,s álmaimon arcod villan át...Még csókod tüze izzik ajkamon, nyelvemen ízed édes emlék,bőröd bársonyát ujjamban hordom,minden percben karodban lennék...de hol van a meghitt menedék?Ölemben vágy lávasága ébred,éhezem tested vad ostromát...Még mosolyod ragyogása ébreszt,szívemben szikrákat gyújt tüzed,minden álmom örökkön tiéd lesz,és e titkos, drága szédület;mert nincs jelen, s jövő nélküled...
