Mint kínzó kényszer egy el nem szívott cigaretta után úgy kúszik bőröm alá a vágy.Állok sután. Perzsel, hevít s közben jéggé dermeszt, őrjít a késztetés hogy megizzadt karodban találjon a hajnali ébredés. Mély hangod kábítószer a fülemnek, a képzelet festette arcodtól bennem pajzán gondolatok születnek. Az álmomban, zárt pórusaim rejtekében boldogan merülök el a magam alkotta, titkos buja szenvedélyben. Várom, akarom, hívom a bizsergést, zsibbadást idéző vad vágyak játékát, lehunyt szemem mögött bűvölöm valótlan tested igéző árnyékát. Ha tehetném, életet lehelnék szellemként kísértő, vibráló alakod mágneses völgyébe hogy magával ragadjon e mesés káprázat mámoros örvénye.
