Marj belém,égesd a húsomba magad,lásd meg szemeim mögött a lángoló fényt!Az életet adó vágy-lidércet,a fellobbanó tüzet ami testem hamvasztja el miközben lelkem szabaddá teszi.Lebbenő hamu csupán az érzéki vágy,amikor a test űzi, ostorozza.De a tűz amit lelkem vágya okoz a Mindenséget borítja lángba.Testem oszlophoz kötözött égő áldozat és már lobog a láng,átölel a forró vágy.Húsom minden rándulása újabb ösztönzés csupán hogy szítsd a máglyát hogy égess és végül eleméssz.Marj belém hogy magammal vigyem vágyad nyomát testemen.Mint fehér lapra vörös betűket rajzold rám a kéj szavait.Semmi más már nem segít hiszen messze már a sóhajok éjjele. Marj belém,felejtsd el a szavakat csak a hangok maradjanak,az emlékező test,a feloldott lélek az.Amitől félek az érzés, hogy eltűnök,a kívánt eggyé válás örvénye magával ragadja lelkemet és eltemeti.Mint ahogy testem is elfeledi minden együttlétünk mámorát ha nem hordom már égő csókjaid jajvörös nyomát.
