Míg nem voltál nem tudtam mily szőkék a mezők,nem értettem a madarak énekét,s a bodros felhők mögött nem láttam a kéket.Évődő szivárványok rejtettek téged,s az alkony bíborban égő fáiban szunnyadt a vágy.Míg nem voltál nem tudtam,hogy hozzád vezetnek ezüstbe font napsugaras utak,hogy minden tavasz csak feléd mutat,s a tenger csókos habjaiban a Te ajkad feszül.Csak bolyongtam árván és esetlenül,kerestem a hozzád vezető utat.Míg nem voltál bénán csüngött a karom,s nem pihenhetett galamb-szelíd válladon.Szemem íriszén fényüket vesztették a boldogság-csillagok,s nem sarjadtak mézízű-holnapok.
